Erről írtunk 10 éve: a néptánc a tiszta érték, legényes versenyt tartottak Sopronban

50 éve - Fényes május 1.
Május elsején zeneszó ébresztette a soproniakat. Pattogó ritmusú indulók derítették jókedvre a sötét felhőkre tekintgetőket. A borús idő talán legjobban az egyenruhás úttörőket, kisdobosokat nyugtalanította, ők szurkoltak legjobban az eső nélküli délelőttért, hogy megmutathassák az oly sokszor gyakorolt menetelésüket Sopron lakosságának. Az esőre hajló időben a lobogódíszes Sopronban, reggel 9 órakor, a Fenyő téri iskola úttörő-zenekara és az úttörők egyenruhás csoportja nyitotta meg a felvonulók sorát. A sportolók menete és gyakorlata az idén is nagy sikert aratott. Az üzemek élén, a Kiváló Vállalat címmel kitüntetett szőnyeggyár vonult. A selyemgyári lányok saját maguk szőtte ruhákban, a dolgozók pedig rengeteg virággal, zászlókkal vonultak a Lenin körúton végig. A 10 000 felvonuló között az egyik legszebb csoport volt a ruhagyáré. Legszebb termékeikből divatbemutatót is tartottak az utca két oldalán tömött sorban állóknak. Ötletüket tapssal jutalmazták. Az ELZETT Fémlemezipari Művek dolgozói óriási földgömbjükből galambok sokaságát eresztették szabadon a díszemelvény előtt, amelyen Sopron város és járás párt-, állami-, tömegszervezeti vezetői és az üzemek kiváló dolgozói nézték végig a munkások seregszemléjét. Az intézmények, a GYSEV, a MÁV dolgozói után a posta teherautója közlekedett a felvonulási útvonalon. A nyomdászok május 1-jét éltető színes röplapjait ezerszámra kapta szárnyára a szél. A fiatalok élén az egyetem valden egyenruhás diákjai és az óvónőképző fehér köpenyes, tarka kendőt lobogtató hallgatói vonultak. Dicséretet érdemel az Erdészeti Szakközépiskola fegyelmezett csoportja és a Testvériség együttes nemzetiségi tánca. A soproni felvonulást a 25. évfordulóját ünneplő Volán Vállalat színpompás menete zárta. Láthattuk a régi fakarusz és a napjainkban közlekedő panoráma autóbuszok közötti különbséget. A soproniak százai a Bécsi-dombon majálisoztak az eső eleredtéig. Az ünneplők a város éttermeiben, vendéglőiben és a szórakozóhelyeken folytatták a vígságot. A Fenyves és a Pannónia Szállóban, a Borostyán presszóban, a Cesar pincében 72 000 forint volt a forgalom. Egész délután foglalt volt a Lokomotívban először üzemelő automata iker-tekepálya is. Sopronban egyébként szerdán 2000 vendég járt, és a hűvös idő ellenére sok csoport kereste fel az idegenforgalmi kirendeltséghez tartozó kilátókat és a fertőrákosi kőfejtőt.

30 éve - A balesetek megelőzéséért Sopronban

Az Erkel Ferenc Általános Iskola adott otthont tegnap délután a soproni baleset-megelőzési bizottság által szervezett kerékpáros ügyességi versenynek. A vetélkedőt általános iskolás tanulók számára hirdették meg. Harminc gyermek nevezett, a Lackner-, az Erkel-, a brennbergi, a József Attila, az Orsolya- és a Hunyadi-iskolák tanulói. A nehéz akadályokkal tarkított pályán mérték a részidőt, s persze figyelték a hibapontokat is. A végső helyezésnél azonban nagy súlyt kapott a KRESZ-totó eredményes kitöltése is. A lányoknál Sejber Zsuzsanna (Lackner-iskola) bizonyult a legjobbnak, második Bognár Judit (Erkel-iskola), harmadik Pólyák Petra (Brennbergbánya) lett. A fiúknál Racner Attila (Hunyadi-iskola) volt a legügyesebb, őt Nagy Viktor (Brennbergbánya) és Horváth Gábor (Erkel-iskola) követte. A megyei versenyen ők képviselik majd városunkat.

10 éve - A néptánc a tiszta érték 

Nekem a tánc a tiszta érték, ami hagyományokról, népszokásokról is szól, a közösségről, a tiszteletről - fogalmaz Maráz István, aki második lett a XVII.„Tedd ki a pontot” Nemzetközi Legényes Versenyen. A férfi néptáncosok számára ez a műfaj csúcsa. - Későn kezdtem a néptáncot, a szüleim legnagyobb ijedségére tulajdonképpen az érettségi szünetben. A ballagás után voltam egy táncos összejövetelen, ahol népzene is szólt és annyira megtetszett, hogy azonnal beiratkoztam néhány csoportba. Hogy pontos legyek: ötbe is - nevet az emléken a harmincesztendős Maráz István, aki a tételek magolása helyett teljes erőbedobással igyekezett elsajátítani a tánclépéseket, a hagyományokat. - Úgy beleszerelmesedtem a folklórba, hogy ezen a vonalon tanultam tovább, Nyíregyházán a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc szakán tanultam, most már az egyetemi szintű végzettségem is megvan. De nemcsak a pedagógusdiplomámat köszönhetem a néptáncnak, színpadon ismertem meg a feleségemet is, akivel féléves kisfiúnkat neveljük - mondja önmagáról Maráz István. A Halász utcai Petőfi-iskolában tanítja a nebulókat néptáncra, de órákat ad a Fáyban is. Csoportvezető a Sopron táncegyüttesben, s a rengeteg próba és fellépés mellett nevezett be a műfaj csúcsának is tartott legényes versenyre. - A néptánc többről szól, mint technikai tudásról. Hagyományokról, népszokásról, hazaszeretetről, bár ez utóbbit szerintem gyakran félreértik. Márpedig nagy hiba összekeverni a magyarságtudatot a magyarkodással. A néptáncosban alázat van, tisztelet a múlt értékeivel, az adatközlővel szemben. Nagyon fontos a közösség, ez rengeteg pluszt ad - próbálja szavakba foglalni érzéseit Maráz István, aki tisztában van vele, hogy a mai kamaszoknak első hallásra ciki a magas szárú csizma, a brácsa ritmusa. - Nehéz elcsábítani a gyerekeket a számítógép mellől, de ha adnak esélyt maguknak és belekóstolnak ebbe a világba, sokan közülük velünk is maradnak. Ebben nekünk, felnőtteknek, pedagógusoknak van nagy szerepünk, a jó példa hatásos - mondja erről a fiatal tanár.